A Tesco gyáli és a Penny Market Alsónémediben lévő logisztikai bázisain dolgozók elmondása szerint hiába érkeznek sokan – főleg alkalmi és képzetlen dolgozók -, a „gyűrődést” csak kevesen bírják. A meló nehéz és előfordul, hogy aznap közlik a beosztottakkal, hogy hosszabb lesz néhány órával a műszak – derül ki a Napi.hu helyszíni riportjából.
Az utóbbi hetekben többször is jelentek meg hírek üres bolti polcokról és áruhiányról – a Napi.hu munkatársai is találkoztak ilyennel, az egyik külvárosi Tesco Expressben, illetve a ceglédi hipermarketben. A Nol.hu július végén pedig azt írta, hogy az egyik XIV. kerületi Tescóban hetek óta üresek a húspolcok, a csirke szinte állandóan hiányzik, általában néhány doboz darált sertéshús, illetve szeletelt sertéskaraj van csupán.
A hírekből az is kiderült, hogy a bajok forrását „a mélyén” kell keresni: súlyos munkaerőhiány alakult ki ugyanis az áruházlánc gyáli logisztikai központjában, amely pedig országos szinten okozott ellátási zavarokat. Ám a probléma nem csak itt, hanem a legnagyobb, herceghalmi bázison is jellemző.
Egy olvasói levélben hívták fel lapunk figyelmét, hogy a munkaerő-piaci problémák – a túlterheltség és az óriási fluktuáció – nem csak a brit tulajdonú kereskedőcég, hanem a Penny Market diszkontlánc alsónémedi raktárát is érintik. Ezek apropóján meglátogattuk a két szomszédos helységet, hogy maguktól a raktári dolgozóktól érdeklődjünk a kialakult helyzetről.
Gyál szélén egy hatalmas buszparkoló található. Ide azonban nem turisták érkeznek, hanem a Tesco logisztikai bázisának dolgozói. „Másfél hete dolgozunk itt a logisztikai egységben. Korábban más területen voltunk. Egyelőre elégedettek vagyunk” – válaszolta a benti viszonyokra vonatkozó kérdéseinkre két, harminc év körüli nő a Tesco-bázis előtti padon. Elmondták, hogy ők közvetlenül a Tescóval szerződtek, de a raktárban sok embert munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül alkalmaznak. Az alkalmazottaknak főleg óra-és teljesítménybér alapján, míg a kölcsönzött munkásoknak darabbér szerint is fizetnek.
„Ennyi idő alatt nem tudunk komoly tapasztalatokról beszámolni. Harmincvalahány kilométerről járunk be. A településünkön nincs munka, itt meg van. Nem nagyon válogathatunk. És fizetnek is” – tették hozzá, de a havi fizetésük összegét nem árulták el, ahogy a nevüket sem. Majd elindultak a parkolóban közben beérkező buszhoz.
„Az irodán dolgozom. Rengeteg cucc érkezik a raktárba. Látom, mert rajtam is keresztülmennek az egyes beszállítói papírok” – mondta egy húszas éveiben járó lány, aki több mint fél éve dolgozik a gyáli Tesco-raktárban. Elmondása szerint jól érzi magát, akár hosszabb távon is lehet számára perspektíva az itteni munkában. „Ha lesz jobb ajánlat vagy találok mást, ami jobban fizet, akkor váltok, addig nem” – tette hozzá. Majd elárulta, hogy munkaerőhiányt személy szerint nem érzékeli, de azt látja, hogy rengeteg a munka. „A komissiózóknál van a legnagyobb probléma” – mondta a nő, aki szintén nem fedte fel kilétét. A komissiózók azok, akik összerakják, szortírozzák egy-egy áruház készletét, ergo kulcsszerepük van az áruellátásban.
„Tényleg sok a meló, de ez egy ilyen szakma” – ezt már egy fiatal, ugyancsak huszonéves férfi mondta, aki komissiózóként dolgozik. Ráadásul az is a feladata, hogy betanítson erre a munkára újoncokat, így őt igyekeztünk mindenről kifaggatni. „Az utóbbi időszakban tényleg több a munka, de elviselhető. Hiába vesznek fel embereket, ha azok nem képesek ellátni a feladatot. Több embert is próbáltam betanítani. Sokan közülük az első vagy második nap után már nem jöttek. Nyavalyogtak, hogy hideg van a raktárban, nehezek a termékek” – mondta a férfi. „Hiába vesznek fel olyan embereket, akik nem hajlandóak dolgozni” – mondta. Szerinte egyébként több munkával ugyan, de tudják kezelni a helyzetet. „Többet dolgozunk és kész” – utalt arra, hogy szerinte a boltokban elképzelhető ideiglenesen hiány, de tartósan semmiképp.
Mielőtt elindult a buszához a barátnőjével így összegezte a benti helyzetet: „A fő baj az, hogy túl nagy a jövés-menés és a többség nem marad sokáig. Több olyan eset is van, hogy valaki egy napig van itt, aztán másnaptól már nem is jön többé. A dolgozókat pedig gyakorta egyből a „mély vízbe” dobják, miközben egy hét betanulás legalább kellene”.
A gyáli Tesco előtt megkérdezett dolgozók beszámolóiból az is kiderült, hogy a főnökeik „normálisak”, a fizetés pontosan érkezik. „Nekünk ez fontos, ahol lakunk, ott helyben nincs munka, ezért kénytelenek vagyunk idejönni. Vannak olyanok, akik akár 50-100 kilométerről is hajlandóak jönni” – mondta egy szintén harminc év körüli nő.
Ezt megerősítette egy kamionsofőr is a parkolóban, aki magától szólított le minket. „Nemrég rengetegen elmentek innen, főként mert nem bírták a sok túlórát, ezért a pénzért” – mesélte. Ám, a helyükre érkezettek többsége finoman szólva gyengébb minőségű munkát végez. A mostani gárda elég szedett-vetetté vált: nagyon sok a kölcsönzött munkás, illetve sokakat hordanak fel vidékről – még a Csongrád megyei Kistelekről is. (Kistelek mintegy 130 kilométerre van a gyáli Tesco-bázistól.)
A kamionos szerint főleg a komissiózókból van hiány, ami nehéz fizikai munka. Egykor a szlovákiai Galántáról is hoztak komissiósokat, akiket az ottani Tescóval szerződve alkalmaztak, havi 1300 euróért. Ők látványosan jobban dolgoztak, mint az itteniek, ám mostanra már ők is elmentek – magyarázta, de kérdéseinkre már nem akart válaszolni.
A Tesco-raktárból a buszokhoz igyekvő több tucat munkavállaló között kisebbségben voltak, akik hajlandóak voltak beszélgetni velünk. A többséget hiába próbáltuk szóra bírni, éles elutasítással szembesültünk.
A Tesco-raktárból a Penny Market alsónémedi logisztikai központjához mentünk délután három óra felé. Korábban azt az eligazítást kaptuk, hogy ekkor végeznek a reggel hatkor kezdődő első műszak dolgozói – ám a kijáraton hosszú percekig nem jött ki senki. Majd fél négy körül, „első fecskeként” megjelent egy fiatal nő, akitől megkérdeztük, hogy miért nem érkezik a műszakot befejező sokaság, mi tévedtünk volna? A nő készségesen válaszolt.
„A rendes munkaidő valóban háromnegyed háromkor jár le, ám mostanában gyakorlatilag mindenki túlórázik – így rendszerint az első műszak reggel hattól este hatig tart. Ma kivételesen már négy körül elengednek minket. A vezetőség mindig az adott munkanap során mondja be, hogy meddig kell túlóráznunk, teljesen hozzájuk alkalmazkodunk. Így a munka végét sosem lehet előre látni. A többlet lehet több óra is” – magyarázta.
Elmondta, hogy három éve dolgozik a Penny-bázison, és azt tapasztalta, hogy idén április-május óta durván megszaporodott a munka a korábbi időkhöz képest. A régi munkatársak közül lényegében mindenki felmondott már: nem sokan bírták a napi 12 órányi, sőt időnként ennél is hosszabb műszakokat, ennyi fizetésért. Ő a múlt hónapban például 67 órát túlórázott, s előfordult az is, hogy délután öttől másnap reggel ötig osztották be műszakra.
A hölgytől megtudtuk, hogy a raktárban, betanított munkásként átlagosan nettó 200-250 ezer forintot lehet megkeresni – amennyiben az ember a hónap minden munkanapján ledolgozza a 12 órát. Az idei béremelés során körülbelül 15 ezer forinttal toldották meg a „rendes” fizetést, amit azonban sokan keveselltek.
„Az újabban felvett dolgozók sokkal rosszabbul dolgoznak, mint a régiek – a vezetők ráadásul rendszerint csak egy napot adnak a betanulásra, miközben ennél azért jóval több kellene” – fogalmazott. „Ráadásul nagyon sokan vannak, akik csak egészen rövid ideig maradnak itt, majd lelépnek – látván a feladatokat és a körülményeket. Mostanra olyan lett ez a hely mint egy átjáróház – a főnököket pedig nem érdekli, hogy itt tartsák az embereket. Nem is értem, miért nem vezetnek be három műszakot a kettő helyett” – méltatlankodott.
A beszédes pennys munkatárstól azt is megtudtuk, hogy a legsúlyosabb dolgozóhiány náluk is a komissiózó munkakörben van. „Egy műszakban negyvenöten kellene lenniük, miközben csak huszonöten vannak” – utal arra, hogy szerinte a Penny-raktárban komoly munkaerőhiány alakult ki. Azt is elmondta, hogy a komissiózók annyira túlhajszoltak, hogy „elájulnak” munka közben – legalábbis erre már volt példa. „Általában csak néhány órát alszanak – máris jönnek vissza dolgozni és persze döntik magukba a kávét. Ezért aztán folyton fejfájásra, vérnyomásproblémákra panaszkodnak” – mondta. Komissiózóként szerinte akár havi nettó 280 ezret is meg lehet keresni, ami felső határ. Ezért a pénzért gyakorlatilag a végkimerülésig kell dolgozni.
Egy, a Penny-raktárba is árut szállító kamionsofőrrel találkoztunk a bejáratnál. Ő arról beszélt, hogy a lánya a Pennynél dolgozik. Úgy tudja, hogy sok lett az idénymunkás – az embereket busszal hordják fel, például Szolnokról. Lányától úgy tudja, hogy a munkakörülmények elviselhetőek, mert jó a kollektíva. Azt azonban nagy bajnak tartja, hogy miközben a túlórázást elvárják az emberektől, a szabadságot nem szívesen adják ki.
A nyári szabadság sokaknak tervezhetetlen volt. Hiába fixálta valaki hónapokkal előbb a kinézett időpontokat, a főnökség két nappal a pihenés esedékessége előtt dönthetett úgy, hogy mégsem adja ki a szabadnapokat. Ilyen terhelés mellett persze a családra aligha jut idő – állapította meg. Ennél bővebben azonban nem kívánt beszélni – a diskurzust inkább a kamionos szakma kihívásaira terelte.
Forrás:
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/havi_280_ezer_de_elajulnak_munka_kozben-_ime_a_tesco-_es_penny-dolgozok_beszamoloja.620828.html
